Szeretném... |
|
2007.04.19. 19:05 |
|
Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB... |
Úgy rémlik... |
|
2007.04.19. 19:00 |
|
Nekem úgy rémlik, amint a színpadra léptél, szerettelek. De lehet, hogy csak másnap. Sírtál. Nekem elviselhetetlen volt a gondolat, hogy okod lehet sírásra. Azt mondtam magamban, ha rajtam múlik, soha többé... |
Akarlak |
|
2007.04.19. 18:58 |
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szived csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.
Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!
Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell-
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!
Hasitó villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szük abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
Együtt- vagy halál és pusztulás
szerelem-szerelem, fényvarázs. |
Én nem tudom... |
Ismeretlen |
2006.09.02. 21:48 |
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha csillan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
|
Az igazi fájdalom |
Ismeretlen |
2006.08.27. 16:59 |
Nem az a fájdalom,
sírni,
zokogni,
hanem a fájdalmat kacajba folytani.
Az ember erős,
de a szíve megszakad,
ha azt akit szeret,
szeretni nem szabad |
Könycsepp |
Ismeretlen |
2006.08.27. 16:57 |
|
"Megcsillan egy könnycsepp a fájdalomtól égő szememben, nincs és nem is lesz olyan nap hogy ne jutnál eszembe." |
Egyre jobban szereted |
Ismeretlen |
2006.08.27. 16:47 |
Ha arra gondolsz kit elkellene feledned,
rádöbbensz még jobban szereted,
gyűlölni akarod de nincs hozzá erőd,
s rájössz egyre jobban szereted őt! |
Amire születtem |
Ismeretlen |
2006.07.04. 12:44 |
|
Arra születtem, hogy megszeressenek, megszeressem és is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, s továbbadjam egynek az életemet. S végül arra jöttem én e világra, hogy belehalnom se kelljen hiába! |
Vannak-e álmaid? |
Ismeretlen |
2006.04.28. 22:32 |
Mondd, vannak-e álmaid?
Hisz csak magad vagy.
Mondd, álmodsz-e még,
S mondd, ott is kék az ég?
Az ég, mely itt oly tisztán ragyog,
Mint két szemed fénye, ha hagyod.
S mondd, a tó ott milyen színű,
Az első csókod milyen ízű?
Tudod mit?
Ne mondj semmit.
Csak egy szót, mást semmit.
Hogy Szeretlek! - ennyit.
Egyszer majd én is elmegyek,
Lelkemet, akkor átadom Tenéked.
A vihar kinn üvöltve tombol,
Te már ébredsz, de én továbbálmodom.
|
Hosszú álom az élet |
Ismeretlen |
2006.04.28. 22:15 |
Tudod, hosszú álom az élet,
valaki rosszat álmodik,
valaki szépet.
Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet,
s álmunk soha nem érne véget. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
