Az Öröm |
Michel Quoist |
2006.09.02. 21:50 |
Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. "
|
Nem akarok álmok nélkül élni! |
Ismeretlen |
2006.08.27. 17:12 |
Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek,
gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek.
Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek
én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek |
Emberek |
Ismeretlen |
2006.08.27. 16:54 |
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
Az egyik szemünk sír, a másik nevet,
Egymásról azt hisszük boldog talán,
S irigykedünk egy-egy vidám szaván.
És nem vesszük, ó dehogy vesszünk észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe. |
Miért élek? |
Ismeretlen |
2006.07.04. 12:58 |
Azért élek, hogy élhessek.
De hogyan éljem élve az életem
Ha élettelen életterem.
Hisz ezáltal önmagam is az élőből mely VOLTAM
Már csak élő élettelen VAGYOK,
Majd pediglen élettelen élővé LESZEK.
|
Az igaz barát |
Ismeretlen |
2006.07.04. 12:54 |
Hogy ki az igaz barát?
Az, kinek megérted minden kimondott és elhallgatott szavát,
kinek a szeme számodra nyitott könyv,
és ha ezeket a szemeket elönti a könny,
akkor te adod a válladat hogy kisírja magát,
s közben halkan megkérded:mi bánt?
Ki elmondja neked minden baját,
s te meghallgatod és segítesz megoldani a gondját.
Kit sose akarsz túlszárnyalni,legyőzni,
kit sosem tudnál igazán mellőzni.
Akit tisztelsz, s érdekel hogy mi van vele,
s a bajban mindig kiállsz mellette.
Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el,vagy nagyot,
a bajban akkor is barátok maradtok.
És miyen érzés, ha neked van egy igaz barátod?
Felemelő dolog, nem gondolod?
Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod,
s neki elmondhatod minden gondolatod.
Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
ha ő nincs,a fél éned elvész.
Ki minden esetben kitart melletted,
s a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztet.
Kivel megbeszélheted minden dolgodat,
kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.
Kinek látványa mindig örömet okoz,
s ő csillapítja a fájdalmad,ha a sors kegyetlenül felpofoz.
Ki biztat, s reményt önt beléd,
s ki minden bajban megállja a helyét.
Ki sosem szól le, s megbecsül,
és kiálltok egymás mellett rendületlenül.
Az igaz barátság hatalmas érték,
hogy mekkora, arra nincs is mérték.
Az igaz barátot szeresd, becsüld meg, és éreztesd vele, hogy milyen fontos,
mert ha nem vigyázol rá, a sors ilyen értéket hamar elkoboz.
Ezt jól jegyezd meg, mert sok dolgot elveszíthetsz az életben,
de az igaz barát mindig ott lesz, és nem hagy elveszni a végtelenben.
|
Alkalmazkodás törvénye |
Elmer Wheeler |
2006.07.04. 12:36 |
Nem változtathazunk azon, hogy a víz mindig lefelé folyik, de tanulmányozhatjuk a sodrását, és ahelyett, hogy próbálnánk ellene szegülni, kihasználhatjuk célunk érdekében. Ez az alkalmazkodás törvénye.
|
A baj |
részlet: Az élet játéka c. könyvből |
2006.07.04. 11:48 |
Ha várjuk a bajt: nyakunkba szakad. Ha csak jót remélünk abban lesz osztályrészünk. |
Ami a szívünkben azt látják mások |
részlet: Az élet játéka c. könyvből |
2006.07.04. 11:44 |
Az emberek azt sugározzák ki, ami a szívükben és gondolataikban székel. Ha valaki barátságos és előzékeny, tapasztalni fogja, hogy a szomszédai is barátságosak és előzékenyek. De ha örökké csak mogorva és gáncsoskodik, a szomszédai is rosszkedvűek és gáncsoskodók lesznek. |
Mi mindíg búcsuzunk |
Reményik Sándor |
2006.04.28. 22:20 |
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, minden könny, vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk. |
Fényes jövő |
Ismeretlen |
2006.04.05. 16:31 |
A legfényesebb jövő mindig egy elfelejtett múlton fog alapulni;
nem tudsz továbblépni anélkül, hogy ne hagynád a múltbeli hibákat és bánatokat magad mögött. |
|